A csoportban zajló interperszonális folyamatok pszichológiai folyamatok, felismerésük, azonosításuk, használatuk a szociálpszichológia és a csoportlélektan témakörébe tartoznak. Az ilyen irányú kutatások, és e kutatások eredményei nagyon szerteágazók, ezek ismerete elengedhetetlen annak számára, aki megérteni s vezetni akarja emberek adott csoportját. Az alábbiakban néhány fontosabb, csoportban megnyilvánuló kölcsönhatást említek, a téma alaposabb megismeréséhez érdemes elmerülni a nagyon sokrétű és érdekes szakirodalomban.

A társas facilitáció elnevezés alatt olyan együtt cselekvési és társas kölcsönhatást értenek (Triplett, Dashiell, Cottrell), amely szerint a társak puszta jelenléte vagy tevékenységben való részvétele befolyásolja az egyén csoportban nyújtott teljesítményét. A csoporttagok jelenléte – sok összetevő szerint változó mértékben – növeli az egyes egyének arousal szintjét, ami optimális szinten vagy annak közelében a teljesítmény maximalizálásával jár (Yerkes és Dodsen), attól eltérő, sokkal magasabb (vagy alacsonyabb) arousal szinten viszont a teljesítmény romolhat, mert a magasabb stresszállapotban a jobban bevésett viselkedések, magatartásformák megvalósítása várható (Zajonc).

A kognitív disszonancia elmélete (Festinger) az önigazolás és manipuláció lélektani alapjaira mutat rá. Két vagy több attitűd egyidejű jelenléte olyan pszichés teher a személyiség számára, amit akár a racionalitás feláldozása árán is igyekszik megszüntetni. A döntés elköteleződést hoz létre, amelynek megváltoztatása ily módon komoly nehézséget okoz, amit fokozhat a csoport nyomása is (Aronson és Pratkanis). Az elmélet puszta ismerete is segíthet a manipuláció kivédésében.

Az attribúció az a tulajdonítási műveletünk, ahogy mások viselkedésének értelmezésére és magyarázatára teszünk kísérletet. Az egyik legfontosabb ilyen tulajdonítási tevékenységünk annak eldöntése, hogy egy személy viselkedése személyiségének, attitűdjeinek sajátosságaiból fakad-e (diszpozicionális attribúció), vagy a körülmények, szociális okok vagy más külső erők (szituatív attribúció) okozzák azt. Amikor alábecsüljük a szituáció erejét, és túlságosan is a személy sajátosságainak tulajdonítjuk viselkedésének mozgatórugóit, akkor az úgynevezett alapvető attribúciós hibát követjük el.

Milgram laboratóriumi és Zimbardo egyetemi engedelmességvizsgálata rámutatott arra, hogy a szituáció ereje a kognitív disszonancia hatásával együtt olyan tettekig is elvihet egyébként egészséges és normális személyiségeket, amit eredetileg mind az adott személyek, mind környezetük kizártnak tartana.

Csoportok döntési folyamatában jelentős szerepet játszhat a csoportpolarizáció (Myers és Lamm), amikor a csoporttagok azon igyekezetének következtében, hogy eredeti álláspontjukat igazolják, aránytalan érvelési metódusuk során a csoport döntése a csoporttagok kezdeti véleményével azonos irányú, de annál szélsőségesebb lesz. A csoportos döntések során felfedezhető a tagok azon hajlandósága is, hogy a csoportkonszenzus érdekében elnyomják saját, eltérő véleményüket, s a csoportgondolkodás (Janis) hibájába essenek, így a csoport jól látható pszichológiai folyamatok mentén téves döntéseket hozhat.

Mindezek a folyamatok a csoportban részt vevő emberek egyéni és közös döntési mechanizmusára oly mértékben hatnak, hogy figyelembe vételük nélkül a csoport működése, döntéseik megértése és helyes értékelése ellehetetlenül. A vezető, ha etikusan jár el, e folyamatokat transzparenssé teheti, ily módon segítve a csoportot a realitásoknak és a résztvevők saját szándékainak leginkább adekvát – azaz szabad – döntésekhez. Ezen ismeretek használata lehetővé teszi a manipulációt is, emberek és embercsoportok olyan befolyásolását, ami nem a saját, hanem a befolyásoló érdekcsoport szándékainak felel meg (reklám, politikai választások). De éppen ezen ismeretek teszik lehetővé az ilyen szándékok kivédését is. És van olyan is, amikor nincs ilyen befolyásoló szándék – csak egyszerűen emberi ostobaság illetve szakszerűtlenség van. A múltban éppen az említett kísérletek, illetve valós események elemzése során tett megfigyelések vezettek el annak felismerésére, hogy e szociálpszichológiai folyamatok milyen elképesztő mértékben befolyásolhatják az események, döntések megvalósulását, mennyire hamis, a kézzelfogható valóságnak és a résztvevők szándékainak nem megfelelő döntések és cselekedetek történhetnek tartós károkat, embermilliókat érintő és pénz milliárdokat jelentő katasztrófákat okozva. Az itt felsorolt és a sok-sok itt nem is említett szociálpszichológiai törvényszerűség tehát éppoly alapvető ismeret a vezető számára, mint a mindennapi életben az a puszta tény, hogy a föld forog, vagy egy elengedett tárgy lefelé esik. A vezetőnek nem csak ezek ismerete és használata a dolga, hanem a csoport számára is nyilvánvalóvá kell tenni az e szempontok szerinti működés sajátosságait – így segítve a csoportot annak saját érdekei mentén.

Természetesen nagyon sok, a fentiekhez hasonló jelenség figyelhető meg a csoportban, itt csak néhány lényegesebb, a vezető számára felismerendő szociálpszichológiai megfigyelést említettem. A vezetőnek dolga mindezekre készülni, a csoport működése során ezeket azonosítani, s tudatosan használni.



Címkék: