A gondolkodás nagyon emberi dolog. Olyan élet kell hozzá, ami lehetővé teszi a gondolatok születését, megosztását, alakulását. Biztonság, szabadság, figyelem – ha például ezek nincsenek, akkor nagyon nehéz gondolkozni. A tudatos önformálás mégis csak kevesek sajátja. Miért? Mi tart vissza minket attól, hogy bátrabban lépjünk a kétely birodalmába, kérdéseket tegyünk fel és a válaszokat nem az automatizmusaink alapján adjuk meg? Teremtsünk olyan közösségeket, ahol a szokatlan kérdéseknek is helye van, és ahol együtt keressük a válaszokat, ahol a filozófia egy az összekötő kapcsok között. Védjük a moralitás értékét, Legyünk együtt jól, közösségben, és legyünk együtt és a világban jól – alkotóan, teremtően. Akkor tán az erőszak elkerül minket, és igy alakul ki az a hitelesség, amit működésünk alapjának gondolunk.

This post is also available in: English