Rólam

Kezdetekben, aztán tizenéves koromtól fontos nekem, hogy tegyek az Ég alatt, valamit a világért.
Rólam

Ez némiképpen különbözik a „hivatalos” szakmai CV-től. Erre a karitatív oldalra specializált, személyesebb és nem ugyanaz, mint az általános-céges-szakmai leírások (amelyek megtalálhatók a neten), ebben az arányok felborulnak kicsit. Az élet és ember – én személyesen – ugyanaz persze – de mások a tevékenységek.

Kezdetekben, aztán tizenéves koromtól (70-es évek) fontos nekem, hogy tegyek az Ég alatt, valamit a világért – azaz adjunk vissza a Fennvalónak valamit abból, amit kaptunk… és mivel mindent kaptunk, a mindent vissza se lenne sok… és ennyit nem is kér.

Kamaszkoromtól hordom a segélyt, nyugatról be, keletre ki. Szervezetünket korábban ETE, később Caritas Hungarica névvel illettük, nagy dolog volt, amikor mikrobuszokkal mentünk már, és nem hátizsákosan… élelmiszert, könyveket, gyógyszert vittünk legtöbbször, én Kárpátalja és Erdély katolikus részének felelőse voltam, de a postszovjet vidéket is bejártuk – az volt akkor a kemény kaland, két hetenként pár ezer kilométer átlagban.

Kocsink elejét megnyomta a medve Erdélyben, a széteső és kaotikus Szovjetunió távolabbi vadregényes tájain részeg és aranyfogú fegyveresekkel alkudtunk (életünkről és a tovább haladásról), lerobbant öreg csotrogányunkat mentettük mínusz 25 fokban a Tolvajostetőn (6 km séta éjjel a hóban), és átmentünk a határokon akkor is, ott is, úgy is, ahol, amikor, ahogy mások nem… mert fölöttünk volt a kéz.

Ott voltunk a Marosvásárhelyi zavargásokban és a Baltikumi forrongások között. Több kötetnyi anyagunk van kalandból, lepratelep, hatósági szívatások, letartóztatások, 14 órás vagy több napos határátlépések, motozás, alázás, üvöltözés – és mi megtanultuk, hogy ne balhézz, ne vágj föl, és ne félj, ne hátrálj – bírd ki. És kibírtuk. Nagy iskola volt.

Közben Gimnázium, katonaság, egyetemek, műszaki, pszichológia és a végén a teológia, hogy hazataláljak (ebből tudományos fokozat is). A kalandozásokat 15 évnyi ilyen tevékenység után házasságom elején kellett abba hagynom, amikor várandós feleségem elől tűntünk el a térképről egy hétre a tajgában… és belátni kényszerültem: ez már nem nekem való – állapotbéli kötelességeim vannak. Az Úr négy egészséges, azóta felnőtt gyermekkel jutalmazta vállalkozó kedvünket, egységünket (egymással, gyermekeinkkel és az Úrral), amit az Őrségben éltük meg a múlt évezred végén való leköltözésünk után. És azóta is itt és innen zajlik mindaz, amit igyexünk tenni az Ég alatt.

Közben és utána tehát háromféle munkát végeztem:

a „hivatalos „és pénzkereső meló a szervezetfejlesztés, tréningek, coaching, tanácsadás, Human Telex, aztán a Flow, alapításától – azóta piacvezetők vagyunk Magyarországon. Ma is „ebből élek”, (multivilág és KKV-k, leginkább felsővezetés fejlesztése, változás management), mint a cég egyik tulajdonos partnere – de korom miatt is, és a gazdasági-politikai környezet hatására is, egyre kijjebb igyexem az üzleti világból, s maradék aktív működésemet már nem ebben a cégben, hanem külön – Creado nevű online fejlesztéseimet is blended használó cégemben teszem.
Emellett mentek a pszicho-munkák, egyetemeken tanítás, pár és családterápia, csoport terápiák, itthon és külföldön, idővel és tapasztalattal, iskolákkal, már  képzés, szupervízió, hazai és európai vezetőségekben tagság, ebből mára a nemzetköziben (PAfE) a tanulmányi bizottsági tagság, a hazai országos vezetőségben (MPE) az etikai bizottság elnöki posztja maradt, és a tantárgy vezetés a SOTE Mentálhigiénés Tanszékén.
és hát a szolgálat – a segélyszállítmányozás letétele után, legfőképpen az egyház, de oktatás, egészségügy, civil szféra is belefért, nagyobb, 8-10 vagy több éves folyamatos munkáim a Pannonhalmi Főapátságban, a Piartista rendben (PIPA), az Iskolanővéreknél, az FSZK-MRK együttműködés-fejlesztésben, a Rogers iskolában, és hát a „saját” miliőmben, a Regnum-ban voltak – legfőképpen oktatás, pszichológia, vezetéstudomány, szervezetfejlesztés, vezetőképzés témáiban segítettem.
Összességében és lényegében azt a nagyon drága, nehezen megfizethető tudást igyekeztem vinni oda, ahol nagy volt a szükség, de kevés rá a pénz. Ezért is alapítottam 2017-ben a Pronon Alapítványt – alapozva tanítványi körömre emberi erőforrás tekintetében, több mint negyven éves karitatív tevékenységem kapcsolatrendszerére a viszonyrendszer tekintetében. De mindez beérni látszik – nagyszerű csapattal, egyre érdekesebb és hasznosabb munkákat végezhetünk a világ, hazánk, mások javára és érdekében.

Ezt szeretném folytatni, amíg bírom.

Ez az oldal sütiket használ.