Egészségügy
Az egészségügyben való mindennapi helytállás, a felelősség és a folyamatos magas terhelés jelentős kiégési kockázatot hordoz. A hagyományosan hierarchikus vezetés kultúrájának fejlesztése egy lehetőség a teljesítőképessége határán működő terület „gyógyítására”. Így ezen a területen kiemelten fontos szerep jut a mentálhigiénés támogatásnak, a lelki jóllét növelésének, egyensúlyban tartásának. Mindezek és a szupervízió biztosítása mellett Alapítványunk nagy hangsúlyt fektet a kiégés prevencióra is.
Az orvosok és egészségügyi szakszemélyzet számának elmúlt évekbeli csökkenése a szakmában maradtakra nagyobb munkaterhelést ró. Emellett az orvosokra háruló adminisztráció értékes időt vesz el a tulajdonképpeni szakma, hivatás gyakorlásától. Emiatt sok orvos és ápoló érezheti úgy, hogy betegeire nem jut annyi idő, mint amennyi szükséges lenne. Fontos tényező továbbá, hogy az ápoló személyzet többnyire közvetlen elismerést kap a betegektől, míg az orvosok döntően szakmai elismerésben részesülnek. Mindeközben mindkét oldal vágyja a másik fajta elismerést is. Ez óhatatlanul konfliktusokhoz vezet mind egyéni, mind szervezeti szinten.
Mind az orvosok, mind az ápolók nap mint nap találkoznak olyan betegekkel, akik nehezen működnek együtt saját terápiájuk során. Ilyenkor a szakemberek részéről a szakmai felelősség, az empatikus törődés, odafigyelés gyakran párosul ellenállás-kezeléssel, illetve a nehéz, negatív érzések távolításával. Mindez természetesen az orvos-beteg kommunikáció szempontjából is kihívást jelent, hiszen ilyenkor örök kérdés: Hogyan tudom a páciensemet arra indítani, hogy a számára előírt kezelést komolyan vegye és alkalmazza?
A gyógyító tevékenység során időnként az is előfordul, hogy a szakmai kompetenciák teljes körű kimerítése ellenére sem érhető el javulás – akár a beteg ellenállása, akár a betegség progressziója miatt. Ilyenkor nem marad más, mint az emberi támogatás és kísérés. Ez gyakran jár együtt a tehetetlenség érzésével, a saját kompetenciák megkérdőjelezésével, valamint sajátos belső dilemmák, kérdések merülhetnek fel. A hospice-palliatív ellátásban dolgozók esetében alapvető az elfogadás és az elengedés napi szintű gyakorlása a betegek napi gondozása során.
A Pronon Alapítvány elkötelezett az egészségügyben dolgozók támogatása mellett. A hivatásgondozás szellemiségében a hozzánk fordulók újra képessé válhatnak munkájukban a pozitív szakmaiság megélésére, új hivatástudat megfogalmazására, és arra, hogy kreatív, derűs szakemberekként végezhessék munkájukat.
Így ezen a területen kiemelten fontos szerep jut a mentálhigiénés támogatásnak, a lelki jóllét növelésének, egyensúlyban tartásának. Mindezek és a szupervízió biztosítása mellett Alapítványunk nagy hangsúlyt fektet a kiégés prevencióra is.
Az orvosok és egészségügyi szakszemélyzet számának elmúlt évekbeli csökkenése a szakmában maradtakra nagyobb munkaterhelést ró. Emellett az orvosokra háruló adminisztráció értékes időt vesz el a tulajdonképpeni szakma, hivatás gyakorlásától. Emiatt sok orvos és ápoló érezheti úgy, hogy betegeire nem jut annyi idő, mint amennyi szükséges lenne. Fontos tényező továbbá, hogy az ápoló személyzet többnyire közvetlen elismerést kap a betegektől, míg az orvosok döntően szakmai elismerésben részesülnek. Mindeközben mindkét oldal vágyja a másik fajta elismerést is. Ez óhatatlanul konfliktusokhoz vezet mind egyéni, mind szervezeti szinten.
Mind az orvosok, mind az ápolók nap mint nap találkoznak olyan betegekkel, akik nehezen működnek együtt saját terápiájuk során. Ilyenkor a szakemberek részéről a szakmai felelősség, az empatikus törődés, odafigyelés gyakran párosul ellenállás-kezeléssel, illetve a nehéz, negatív érzések távolításával. Mindez természetesen az orvos-beteg kommunikáció szempontjából is kihívást jelent, hiszen ilyenkor örök kérdés: Hogyan tudom a páciensemet arra indítani, hogy a számára előírt kezelést komolyan vegye és alkalmazza?
A gyógyító tevékenység során időnként az is előfordul, hogy a szakmai kompetenciák teljes körű kimerítése ellenére sem érhető el javulás – akár a beteg ellenállása, akár a betegség progressziója miatt. Ilyenkor nem marad más, mint az emberi támogatás és kísérés. Ez gyakran jár együtt a tehetetlenség érzésével, a saját kompetenciák megkérdőjelezésével, valamint sajátos belső dilemmák, kérdések merülhetnek fel. A hospice-palliatív ellátásban dolgozók esetében alapvető az elfogadás és az elengedés napi szintű gyakorlása a betegek napi gondozása során.
A Pronon Alapítvány elkötelezett az egészségügyben dolgozók támogatása mellett. A hivatásgondozás szellemiségében a hozzánk fordulók újra képessé válhatnak munkájukban a pozitív szakmaiság megélésére, új hivatástudat megfogalmazására, és arra, hogy kreatív, derűs szakemberekként végezhessék munkájukat.
