Alapítóink

Ez némiképpen különbözik a „hivatalos” szakmai CV-től. Erre a karitatív oldalra specializált, személyesebb és nem ugyanaz, mint az általános-céges-szakmai leírások (amelyek megtalálhatók a neten), ebben az arányok felborulnak kicsit. Az élet és ember – én személyesen – ugyanaz persze – de mások a tevékenységek.

Kezdetekben, aztán tizenéves koromtól (70-es évek) fontos nekem, hogy tegyek az Ég alatt, valamit a világért – azaz adjunk vissza a Fennvalónak valamit abból, amit kaptunk… és mivel mindent kaptunk, a mindent vissza se lenne sok… és ennyit nem is kér.

Kamaszkoromtól hordom a segélyt, nyugatról be, keletre ki. Szervezetünket korábban ETE, később Caritas Hungarica névvel illettük, nagy dolog volt, amikor mikrobuszokkal mentünk már, és nem hátizsákosan… élelmiszert, könyveket, gyógyszert vittünk legtöbbször, én Kárpátalja és Erdély katolikus részének felelőse voltam, de a postszovjet vidéket is bejártuk – az volt akkor a kemény kaland, két hetenként pár ezer kilométer átlagban.

Kocsink elejét megnyomta a medve Erdélyben, a széteső és kaotikus Szovjetunió távolabbi vadregényes tájain részeg és aranyfogú fegyveresekkel alkudtunk (életünkről és a tovább haladásról), lerobbant öreg csotrogányunkat mentettük mínusz 25 fokban a Tolvajostetőn (6 km séta éjjel a hóban), és átmentünk a határokon akkor is, ott is, úgy is, ahol, amikor, ahogy mások nem - mert fölöttünk volt a kéz.

Ott voltunk a Marosvásárhelyi zavargásokban és a Baltikumi forrongások között. Több kötetnyi anyagunk van kalandból, lepratelep, hatósági szívatások, letartóztatások, 14 órás vagy több napos határátlépések, motozás, alázás, üvöltözés – és mi megtanultuk, hogy ne balhézz, ne vágj föl, és ne félj, ne hátrálj – bírd ki. És kibírtuk. Nagy iskola volt.

Közben Gimnázium, katonaság, egyetemek, műszaki, pszichológia és a végén a teológia, hogy hazataláljak (ebből tudományos fokozat is). A kalandozásokat 15 évnyi ilyen tevékenység után házasságom elején kellett abba hagynom, amikor várandós feleségem elől tűntünk el a térképről egy hétre a tajgában… és belátni kényszerültem: ez már nem nekem való – állapotbéli kötelességeim vannak. Az Úr négy egészséges, azóta felnőtt gyermekkel jutalmazta vállalkozó kedvünket, egységünket (egymással, gyermekeinkkel és az Úrral), amit az Őrségben éltük meg a múlt évezred végén való leköltözésünk után. És azóta is itt és innen zajlik mindaz, amit igyexünk tenni az Ég alatt.

Közben és utána tehát háromféle munkát végeztem:

a „hivatalos „és pénzkereső meló a szervezetfejlesztés, tréningek, coaching, tanácsadás, Human Telex, aztán a Flow, alapításától – azóta piacvezetők vagyunk Magyarországon. Ma is „ebből élek”, (multivilág és KKV-k, leginkább felsővezetés fejlesztése, változás management), mint a cég egyik tulajdonos partnere – de korom miatt is, és a gazdasági-politikai környezet hatására is, egyre kijjebb igyexem az üzleti világból, s maradék aktív működésemet már nem ebben a cégben, hanem külön – Creado nevű online fejlesztéseimet is blended használó cégemben teszem.
Emellett mentek a pszicho-munkák, egyetemeken tanítás, pár és családterápia, csoport terápiák, itthon és külföldön, idővel és tapasztalattal, iskolákkal, már  képzés, szupervízió, hazai és európai vezetőségekben tagság, ebből mára a nemzetköziben (PAfE) a tanulmányi bizottsági tagság, a hazai országos vezetőségben (MPE) az etikai bizottság elnöki posztja maradt, és a tantárgy vezetés a SOTE Mentálhigiénés Tanszékén.
és hát a szolgálat – a segélyszállítmányozás letétele után, legfőképpen az egyház, de oktatás, egészségügy, civil szféra is belefért, nagyobb, 8-10 vagy több éves folyamatos munkáim a Pannonhalmi Főapátságban, a Piartista rendben (PIPA), az Iskolanővéreknél, az FSZK-MRK együttműködés-fejlesztésben, a Rogers iskolában, és hát a „saját” miliőmben, a Regnum-ban voltak – legfőképpen oktatás, pszichológia, vezetéstudomány, szervezetfejlesztés, vezetőképzés témáiban segítettem.
Összességében és lényegében azt a nagyon drága, nehezen megfizethető tudást igyekeztem vinni oda, ahol nagy volt a szükség, de kevés rá a pénz. Ezért is alapítottam 2017-ben a Pronon Alapítványt – alapozva tanítványi körömre emberi erőforrás tekintetében, több mint negyven éves karitatív tevékenységem kapcsolatrendszerére a viszonyrendszer tekintetében. De mindez beérni látszik – nagyszerű csapattal, egyre érdekesebb és hasznosabb munkákat végezhetünk a világ, hazánk, mások javára és érdekében.

Ezt szeretném folytatni, amíg bírom.

Csizmazia Katalin vagyok, Csizi becenévvel. Angol – spanyol szakon végeztem 1986-ban az ELTE Bölcsészkarán. Az Arany János Gimnáziumban és a Táncsics Mihály Gimnáziumban dolgoztam nyelvtanárként. 1990 – 2013 között a Rogers Személyközpontú Iskolához tartoztam. Mindhárom gyermekem itt kezdte tanulmányait. Néhány évig egyszerre dolgoztam egy hagyományos budai középiskola és egy alternatív iskola keretei között. A két pedagógiai rendszerben való együttes, párhuzamos létezés nagyon izgalmas kaland volt számomra.

Rengeteget tanultam a Rogers Iskolában, elsősorban magamról és az „iskolacsinálásról”… Négyszer írtam tantervet, részt vettem a pedagógiai program ki-, át- és újradolgozásában. Megszámlálhatatlan csapatépítő és kommunikációs kurzust, stratégiaépítő tréninget éltem át és túl. Több alternatív programcsomagot dolgoztunk ki Osztályfőnök-helyettesként és tagozatvezetőként vettem részt az első Rogers osztály érettségiztetésében.
2012 szeptembere óta vagyok a Rogers Középiskola utódjának számító Rogers Akadémia (középiskolai tanulócsoport) vezetője. Nagyon élvezem, hogy immár teljesen a saját utunkat járjuk.

A Prononban egy olyan közösséget teremtünk, amely lehetőséget biztosít a szervezeti tapasztalatok átadására és fejlődő tanulószervezetek támogatására.

Hortobágyi T. Cirill OSB

Hortobágyi Cirill vagyok, bencés szerzetes, jelenleg pannonhalmi főapát.

Labancz Zsolt piarista szerzetes, pap, tanár vagyok. Az utóbbi években hivatásomból fakadóan sokféle szolgálatban vettem részt: voltam gimnáziumi tanár, osztályfőnök, kollégiumi nevelő, iskolai pasztorális felelős, majd a piarista kispapok növendéknevelője, s néhány éve a magyar piaristák tartományfőnöke vagyok. A teológiai és tanári végzettségem mellé lelkigondozói képesítést is szereztem, amikor növendéknevelő lettem. Alapvető hivatásomnak azt tekintem, hogy segítsem a hozzám fordulókat és a rám bízottakat, hogy az Istennel való kapcsolatra alapozva egyre teljesebb életet élhessenek. S mind világosabban látom azt is, hogy saját személyes, belső életem járása lehet talán a legfontosabb segítség mások számára.

Dr. Pethesné Dávid Beáta

szociológus, egyetemi tanár

SE Mentálhigiéné Intézet igazgató, dékán-helyettes

MTA TK SZI tudományos tanácsadó

kutatási terület: kapcsolathálózat, családszociológia, egészségszociológia