Csoportfolyamatok tervezése
Amikor egy csoporttal való munkát tervezünk, a tartalmi (hard) vonatkozások mellett a soft folyamatokra, a kapcsolati rendszerre, a viszonyokra és változásaikra való előkészület és azok követése kevésbé evidens, de fontos vezetői feladat. A hard folyamatra készülés részeként a tárgyi, anyagi, környezetre, körülményekre vonatkozó feltételeket teremtjük meg továbbá elkészítjük az előadás vázlatát, a tréning tervét, a munka menetének főbb pontjait, biztosítjuk a munkahelyen működő alcsoportok (osztályok, részlegek) működésének feltételeit, és tisztázzuk azok tartalmát. A soft folyamatokra való készülésnek is vannak tárgyi vonatkozásai, de – miután szociálpszichológia jelenségekről van szó – a készülés is döntően pszichológiai jellegű kell, hogy legyen.
Ez azt jelenti, hogy az itt vizsgált csoportok munkájának előkészítésénél nem elégséges annak felvázolása, mit csinál majd az összegyűlt csoporttagok teamje, nem elégséges egy interaktív előadás összeállítása a téma diktálta pontok alapján, nem lehetséges egy tréningtervet a tanítandó blokkok egymásutánjaként készíteni, s nem megfelelő egy munkahelyi helyzetben az elvégzendő munkát a munka szakaszai és puszta tartalma szerint előkészíteni.
Az egyik dolog, amit meg kell tenni csoportos munka alkalmával, az a csoport létrehozása. Ha teljesen új emberekből áll, akkor ez egy klasszikus csoportkezdési akció, amelyben kiépítjük a csoporttagok kapcsolatrendszerét, létrehozzuk azt a viszonyrendszert, bizalmi szintet – mondjuk humán szövetet –, amely mentén majd folyhat a tartalmi munka. Értelemszerű, hogy a csoportfolyamat végén ezt a szövetet meg is kell szüntetni, a szálakat el kell varrni, az ideiglenes szövetséget és az ebben keletkezett érzelmi vonatkoztatásokat olyan állapotra kell hozni, hogy a továbblépés megvalósítható legyen. (Lehetőleg ne maradjon például az elváláskor a tagok között fel nem oldott, nem tisztázott, intenzív ellenszenv.) Mindez azt jelenti, hogy a csoportmunkára vonatkozó terv egyik része az, hogy
- hogyan van módja az egyéneknek bemutatkozni, magukat definiálni, biztonságukat megteremteni
- hogyan van módjuk a kapcsolatot egymással kiépíteni, a viszonyokat egymással definiálni, a szerepeket tisztázni
- hogyan kezeljék a változásokat, hogyan működjenek mint csoport
- hogyan válnak majd el, ami a szociális búcsú kérdése
Jól látszik, hogy egy olyan felépítés megtervezéséről van szó, amelyben az egyén-csoport-egyén részvétel biztosított. Olyan feladatok, gyakorlatok, munkavégzési struktúra előkészítését jelenti ez, ami az adott szakaszokban a fenti kapcsolatépítési metódust szolgálja. A vezetőnek a csoport elejére kapcsolatépítő, érkezési lehetőséget kell biztosítania – még akkor is, ha a csoport tagjai ismerik egymást. Ez esetben – például egy munkafolyamat vagy éveken át együtt dolgozó csoport esetében – érdemes tisztázni
- az előző alkalom egyénenként elvitt élményeit (ez folyamatosságot teremt az ülések között)
- az ülések között történteket, amelyek befolyással lehetnek a jelen együttlétre s
- az éppen aktuális hozzáállást, állapotot
A csoport felépítésénél gyakori megoldás, hogy lehetőséget adunk az egyének megnyilatkozására, aztán párokban, majd kiscsoportokban rotálva dolgoztatjuk a csoportot, míg végül a kialakult kapcsolatrendszer mentén kialakult bizalmi szint lehetővé teszi a hatékony tartalmi munkát.
Természetesen a tervnek tartalmaznia kell a csoport együtt cselekvésének lehetőségeit is, és az erre való készülésnél a csoportfejlődés aktuális fázisaira is érdemes tekintettel lenni. Ez alkalmasint azt is jelenti, hogy az adott fázisnak megfelelő módon, azt segítő tervezett gyakorlatokkal, feladatokkal készülünk. (A rivalitás fázisában például jól keretezett lehetőséget biztosítunk az agressziók kiélésére, ami így játékként segíti a csoport fejlődését és a produktív fázis minél hamarabbi kialakulását.)
A szociális búcsú szintén a terv része, egyszerre kell biztosítania a jó érzésű elválást és az esetleges (vagy tervezett) újratalálkozás lehetőségét.
A csoportfolyamat tervezésénél egyik másik megközelítés a tervezett tartalom minél hatékonyabb megvalósítása érdekében generált viszonyszintű megfontolások figyelembevétele. Ez az előző egyén-csoport-egyén tervszerű építkezés mellé a személy-téma-személy strukturális építkezést jelenti. Azaz adott téma tanításánál, adott munka, vagy munkafázis elvégzésénél először a személy adott témához való viszonya megfogalmazandó, elvárásaival, esetleges félelmeivel, sajátélményeivel, eddigi tapasztalataival együtt. Ez egy önreflexiós folyamat, ami éppúgy szolgálja a motiválást, mint az esetleges egyéni célok – olykor nem is tudatos – kijelölését, energetizálja a csoporttagokat, mintegy rámelegíti őket a témára. Ez után jöhet a téma tárgyalása, a tananyag leadása, a munka elvégzése annak belső struktúrája, sajátosságai szerint. S a végén ismét szükség van arra, hogy az egyén, a távozó személy kapjon lehetőséget arra, hogy feladatait, tanulságait, mindazt, ami a csoport együtt cselekvéséből rá mint individuumra hatott, összefoglalhassa, mintegy konkludálja.
A fenti két folyamat egymással párhuzamosan fut, s ehhez még illeszkedik a csoportfejlődés fázisaiból adódó számos sajátosság éppúgy, mint a tartalom, a téma adta konkrét vonatkozások halmaza.
Amikor felkészülésről beszélek, a vezető saját pszichés állapotának felkészítését is értem alatta. Ez egy sajátos belső munka, ahogy a vezető alkalmassá teszi magát arra, hogy minden rezdülésével a csoport tagjait és munkáját tudja szolgálni, egy nyitott, rugalmas és erős, magabiztos állapot, amelyben van terv, és van helye bármi váratlannak. A vezető saját magával való őszintesége a feltétele annak, hogy kapcsolatban maradjon magával, s a csoporttal való nyílt és őszinte viszony lehetővé teszi a kapcsolatot a csoporttal és tagjaival. Erre a „minden helyzetben vállalni magam, s vállalni az éppen aktuális helyzetet annak minden vonatkozásával együtt” állapotra kell felkészülni – alighanem egy életen át.
A hard folyamatra készülés részeként a tárgyi, anyagi, környezetre, körülményekre vonatkozó feltételeket teremtjük meg továbbá elkészítjük az előadás vázlatát, a tréning tervét, a munka menetének főbb pontjait, biztosítjuk a munkahelyen működő alcsoportok (osztályok, részlegek) működésének feltételeit, és tisztázzuk azok tartalmát. A soft folyamatokra való készülésnek is vannak tárgyi vonatkozásai, de – miután szociálpszichológia jelenségekről van szó – a készülés is döntően pszichológiai jellegű kell, hogy legyen.
Ez azt jelenti, hogy az itt vizsgált csoportok munkájának előkészítésénél nem elégséges annak felvázolása, mit csinál majd az összegyűlt csoporttagok teamje, nem elégséges egy interaktív előadás összeállítása a téma diktálta pontok alapján, nem lehetséges egy tréningtervet a tanítandó blokkok egymásutánjaként készíteni, s nem megfelelő egy munkahelyi helyzetben az elvégzendő munkát a munka szakaszai és puszta tartalma szerint előkészíteni.
Az egyik dolog, amit meg kell tenni csoportos munka alkalmával, az a csoport létrehozása. Ha teljesen új emberekből áll, akkor ez egy klasszikus csoportkezdési akció, amelyben kiépítjük a csoporttagok kapcsolatrendszerét, létrehozzuk azt a viszonyrendszert, bizalmi szintet – mondjuk humán szövetet –, amely mentén majd folyhat a tartalmi munka. Értelemszerű, hogy a csoportfolyamat végén ezt a szövetet meg is kell szüntetni, a szálakat el kell varrni, az ideiglenes szövetséget és az ebben keletkezett érzelmi vonatkoztatásokat olyan állapotra kell hozni, hogy a továbblépés megvalósítható legyen. (Lehetőleg ne maradjon például az elváláskor a tagok között fel nem oldott, nem tisztázott, intenzív ellenszenv.) Mindez azt jelenti, hogy a csoportmunkára vonatkozó terv egyik része az, hogy
- hogyan van módja az egyéneknek bemutatkozni, magukat definiálni, biztonságukat megteremteni
- hogyan van módjuk a kapcsolatot egymással kiépíteni, a viszonyokat egymással definiálni, a szerepeket tisztázni
- hogyan kezeljék a változásokat, hogyan működjenek mint csoport
- hogyan válnak majd el, ami a szociális búcsú kérdése
Jól látszik, hogy egy olyan felépítés megtervezéséről van szó, amelyben az egyén-csoport-egyén részvétel biztosított. Olyan feladatok, gyakorlatok, munkavégzési struktúra előkészítését jelenti ez, ami az adott szakaszokban a fenti kapcsolatépítési metódust szolgálja. A vezetőnek a csoport elejére kapcsolatépítő, érkezési lehetőséget kell biztosítania – még akkor is, ha a csoport tagjai ismerik egymást. Ez esetben – például egy munkafolyamat vagy éveken át együtt dolgozó csoport esetében – érdemes tisztázni
- az előző alkalom egyénenként elvitt élményeit (ez folyamatosságot teremt az ülések között)
- az ülések között történteket, amelyek befolyással lehetnek a jelen együttlétre s
- az éppen aktuális hozzáállást, állapotot
A csoport felépítésénél gyakori megoldás, hogy lehetőséget adunk az egyének megnyilatkozására, aztán párokban, majd kiscsoportokban rotálva dolgoztatjuk a csoportot, míg végül a kialakult kapcsolatrendszer mentén kialakult bizalmi szint lehetővé teszi a hatékony tartalmi munkát.
Természetesen a tervnek tartalmaznia kell a csoport együtt cselekvésének lehetőségeit is, és az erre való készülésnél a csoportfejlődés aktuális fázisaira is érdemes tekintettel lenni. Ez alkalmasint azt is jelenti, hogy az adott fázisnak megfelelő módon, azt segítő tervezett gyakorlatokkal, feladatokkal készülünk. (A rivalitás fázisában például jól keretezett lehetőséget biztosítunk az agressziók kiélésére, ami így játékként segíti a csoport fejlődését és a produktív fázis minél hamarabbi kialakulását.)
A szociális búcsú szintén a terv része, egyszerre kell biztosítania a jó érzésű elválást és az esetleges (vagy tervezett) újratalálkozás lehetőségét.
A csoportfolyamat tervezésénél egyik másik megközelítés a tervezett tartalom minél hatékonyabb megvalósítása érdekében generált viszonyszintű megfontolások figyelembevétele. Ez az előző egyén-csoport-egyén tervszerű építkezés mellé a személy-téma-személy strukturális építkezést jelenti. Azaz adott téma tanításánál, adott munka, vagy munkafázis elvégzésénél először a személy adott témához való viszonya megfogalmazandó, elvárásaival, esetleges félelmeivel, sajátélményeivel, eddigi tapasztalataival együtt. Ez egy önreflexiós folyamat, ami éppúgy szolgálja a motiválást, mint az esetleges egyéni célok – olykor nem is tudatos – kijelölését, energetizálja a csoporttagokat, mintegy rámelegíti őket a témára. Ez után jöhet a téma tárgyalása, a tananyag leadása, a munka elvégzése annak belső struktúrája, sajátosságai szerint. S a végén ismét szükség van arra, hogy az egyén, a távozó személy kapjon lehetőséget arra, hogy feladatait, tanulságait, mindazt, ami a csoport együtt cselekvéséből rá mint individuumra hatott, összefoglalhassa, mintegy konkludálja.
A fenti két folyamat egymással párhuzamosan fut, s ehhez még illeszkedik a csoportfejlődés fázisaiból adódó számos sajátosság éppúgy, mint a tartalom, a téma adta konkrét vonatkozások halmaza.
Amikor felkészülésről beszélek, a vezető saját pszichés állapotának felkészítését is értem alatta. Ez egy sajátos belső munka, ahogy a vezető alkalmassá teszi magát arra, hogy minden rezdülésével a csoport tagjait és munkáját tudja szolgálni, egy nyitott, rugalmas és erős, magabiztos állapot, amelyben van terv, és van helye bármi váratlannak. A vezető saját magával való őszintesége a feltétele annak, hogy kapcsolatban maradjon magával, s a csoporttal való nyílt és őszinte viszony lehetővé teszi a kapcsolatot a csoporttal és tagjaival. Erre a „minden helyzetben vállalni magam, s vállalni az éppen aktuális helyzetet annak minden vonatkozásával együtt” állapotra kell felkészülni – alighanem egy életen át.