Sugata Mitra

Olvasási idő: 5’

Sugata Mitrát lenyűgözte az a gyorsaság és az együttműködésnek az a hatékonysága, ahogy a gyerekek mindenféle külső kényszer vagy kontroll nélkül a magukévá tették a tudást. A Hole in the Wall (Lyuk a falban) elnevezésű kísérletet később több más helyen is megismételte, és a gyerekek mindenütt rávetették magukat a tudásra, így Sugata Mitrának találnia kellett végre egy elnevezést, amely leírja a jelenséget. Így született meg az önszerveződő tanulási környezet fogalma, vagyis a SOLE (self-organised learning environment).

Egy olyan paradigmában, amelyben egy gyerek nem kíváncsiságból tanul, hanem azért, hogy legyen belőle valami, nehéz elképzelni azt a fajta motiváló erőt, amelyet a Mitra által körvonalazott önszerveződő tanulási környezet ad.

Sugata Mitra szótárában a „haladni a korral” nem csak üres közhely, és nem győzi hangsúlyozni, hogy mekkora kiszúrás a jövő generációival, hogy az oktatás pont az a terület, amelyik még mindig egy anakronisztikus platformról próbálja felkészíteni a gyerekeket az iskola utáni életükre. A mai iskolák szerinte ugyanis egy letűnt kor termékei, amelyek még mindig úgy működnek, mintha minden tudás a könyvekben lenne, és az ezekben fellelhető információkat az emberi agyban kellene tárolni, hogy szükség esetén bármikor használni lehessen. És persze az uralkodó politikai elit dönti el, hogy melyek legyenek ezek az információk. A diákok pedig a memóriájukért, és nem a kreativitásukért vagy az ötleteikért kapnak dicséretet. Csakhogy – állítja Sugata Mitra – egy olyan világban, ahol ott az internet, ennek már nincs semmi értelme. Lehet, hogy egy 1812-ben élő tanár el sem tudta képzelni, hogy a lovaglás és a vívás valaha nem alapvető képesség lesz, amely nélkül boldogulni sem lehet az életben, de ha belegondolunk, egész jól elvagyunk nélküle.

Ami nélkül viszont nem igazán tudunk boldogulni, az az internet, mégis vonakodva engedjük be az osztályterembe. Sugata Mitra percekkel a beszélgetésünk előtt egy skóciai konferencián tartott előadást – Skype-on, a szállodai szobájából. Alapvetés, hogy a munkája – jelenleg az oktatási technológia professzora a Newcastle-i Egyetemen – az internet miatt van folyton változásban, és ez a változás nagyon gyors. „A skóciai konferencián épp most mesélte az egyik előadó, hogy néhány éve, amikor a diákok leültek vizsgázni, a tanár felszólította őket, hogy se számítógép, se számológép nem lehet náluk. Aztán már telefon sem. Most meg az órákat tiltották ki. Mi lesz a következő? A diákoknak talán ki kell venniük majd a fülbevalóikat? – kérdeztem, és a résztvevők persze nevettek. De akkor felvetettem, hogy talán hamarosan elérhető lesz majd a hordható digitális ruha is. Akkor mit tesznek? Vegyék le minden ruhájukat? Ez nevetséges” – mutatott rá a fejlődéssel való hadakozás kilátástalanságára.

Sugata Mitra azt mondja, ő nem bírálja a rendszert, hiszen maga is ennek a rendszernek a terméke, csak arra hívja fel a figyelmet, hogy ha oktatásról van szó, még mindig lovas szekérrel próbálunk meg egyik helyről eljutni a másikra – miközben a járművek terén ennél sokkal szélesebb és korszerűbb a felhozatal.

Sugata Mitra oktatási koncepciójának van néhány sarkalatos pontja. Az egyik ilyen a célzottan kaotikus környezet, ami elsőre nem feltétlenül hangzik biztatóan, de a szakember csodálatosan levezeti, hogy ez miért jó. A káoszról általában a véletlenszerűség és a céltalanság jut eszünkbe, matematikai és fizikai kontextusban viszont egészen más jelent: azt, hogy a rendszer tulajdonságai és viselkedése nem jelezhetők előre. Nem azt jelenti, hogy a rendszer sehová sem tart, hanem azt, hogy nem lehet megmondani, merre. „Az oktatás nem pont egy ilyen kaotikus rendszer? Ha rámutat egy hatéves kislányra az osztályban, meg tudja mondani, hogy mi lesz belőle 40 éves korában? Legfeljebb annyit, hogy okos gyerek, biztosan boldogulni fog. Egy tanár is csak ennyit tud megállapítani” – mondja a jövőtervezés esetlegességéről. „Egy tanár képességei valójában nagyon korlátozottak, de nem azért, mert rossz tanerő, hanem azért, mert egy kaotikus rendszerrel van dolga.” Minden kaotikus rendszerben rendre felbukkan viszont a spontán rend, és ez az osztályteremben is működhet, csak célzottan kaotikus környezetet kell teremteni hozzá, és várni. A gyerekek nem fognak csalódást okozni.

Mitra elképzelésének a másik kulcsszava a minimálisan invazív tanítás. A sebészetből kölcsönzött szófordulat arra a logikus gondolatra utal, hogy ha mondjuk egy apró lyukon keresztül el lehet távolítani egy vesekövet, akkor minek felvágni a beteg egész hasát. Az oktatási környezetre lefordítva ez úgy néz ki, hogy a tanárnak nem kell felnyitni a gyerek fejét, és megtölteni mindenfélével. Elég, ha kérdez és bátorít.