Protagonista vezetés

Protagonista vezetés

Olvasási idő: 9’
Egyfajta megközelítés szerint a pszichodráma alkalmazási területei a terápia, a vállalati hatékonyság növelése, a pedagógia, a színház (azaz a play back) és a bibliodráma. Az egyik, talán legfontosabb alkalmazási területet, a terápiás alkalmazást illetően szintén sok lehetőség merül fel, mint például a csoportjátékok, a szociodráma, konfliktusok kezelése, és egyebek mellett eszköztárában szerepel az a lehetőség, amikor a csoport egy tagjának esete kerül fókuszba, ő a főszereplő, a protagonista, vezetése a csoport bevonásával a terápia maga. Jelen írásban a pszichodráma alkalmazásának e szűk, ám terápiás szempontból kiemelkedően fontos szegmensével foglalkozom. A protagonista vezetésének fázisain keresztül kívánom vizsgálni és példákkal illusztrálni, hogy különböző személyiségtípusú protagonisták vezetése során milyen vezetési megfontolások és technikai lépések merülhetnek föl.

Mindehhez segítségként használom - egy a Morenoi szerepelmélettől eltérő - személyiségelmélet eredményeit, ennek általam feltételezett haszna is ez írás próbája. 

A jelenlegi kiadásban nem részletezem, csak alkalmazom Fritz Riemann személyiségelméletét - tárgyaltam azt az ezen írás alapjául szolgáló szakdolgozatomban és részletesen kifejtem majd, egyéb remélt bővítésekkel együtt e téma teljesebb formába öntésekor, egy későbbi tudományos munkában. Az írás lényege a protagonista vezetésének tárgyalása, s ennek csak egy lehetséges megközelítését adja, hogy a protagonisták személyiségtípusai szerint tárgyalom e témát. Riemann, történetesen a félelmet, annak hatását, ellene való küzdelmünket tekinti alapvető fontosságúnak. Ez szerinte egyfelől aktivitásra késztet (érés, növekedés), másfelől megbénít (stagnálás, visszaesés), s legtöbbször az ismeretlen helyzetekben lép fel. Ez némi párhuzamot mutat a szerepfejlődés progresszív és diszfunkcionális, más néven fragmentáló vonatkozásaival.

A további részekben felállítok egy hipotézist a protagonista játék fázisaira vonatkozóan, majd e fázisokon  keresztül vizsgálom, hogy mit jelenthetnek e személyiségelméleti megfontolások a .játék vezetésének gyakorlatában, így például a protagonista és a vezető kapcsolatára, a színberendezésre, térigényre, időre, alkalmazott technikákra vonatkozóan. 

Jelen írás nem kívánja szintézisét adni a szerepelméletnek és egy más klinikai alapokon nyugvó személyiségelméletnek, csupán segítségként használja a személyiségtípusok elméletét a dráma gyakorlatában. Egy olyan elméleti munka ez, amelyben a teoretikus és az azokból következő gyakorlati, vezetéstechnikai megfontolásokat próbálom sorra venni a különböző típusúnak nevezett protagonisták vezetéseinek, példáinak segítségével. Az itt leírtak nem tudományos kutatás eredményei, csak magam és nálam tapasztaltabb kollegáim terápiás gyakorlatának megfigyelései, akiknek ez úton mondok köszönetet az együttgondolkodásért és biztatásért, s hogy nem sajnálták tőlem oly kevés szabadidejük ama részét, amely e munka megírását segítette. Álljon itt néhányuk neve: Maevers Ildikó, Frenkl Sylvia, Gordon Maximillian Clayton, Pap Zsuzsa, Kónya Olga, Zánkay András. 

Ez a munkakülönböző, olykor egymásnak ellentmondó vélemények és megfigyelések általam rendezett gyűjteménye.  E tapasztalatok alapján levont következtetések nem egy kikristályosodott tudományos eredmény részei tehát, pusztán gondolatok a protagonista vezetés sajátosságairól. 

A szerepelmélet és a személyiségtípusok

Ebben a rövid bevezető elméleti részben igyekszem rámutatni, hogy a pszichodráma művelőiben és elméletalkotóiban e csoportterápiás irányzat fejlődése során felmerült már annak kérdése, vajon  a résztvevők személyiségjegyei milyen módon befolyásolják a dráma menetét - noha ez, idáig  teoretice felmerülő s  esetleg megoldandó kérdés csupán.

Nem kívánok az alábbiakban részletesen foglalkozni a szerepelmélettel, csupán ama vonatkozásaira utalok, amelyek dolgozatom szempontjából mérvadóak. Moreno nem foglalkozott ugyan a személyiségfejlődéssel, de követői szerint szerepteóriájából következik személyiségelméleti felfogása. E szerint a személyiségfejlődést szerepfejlődéssel közelíti meg, s a pszichodráma színpadán is ennek megfelelően folyik a terápia. Gyakorlati megfogalmazásban a diszfunkcionális szerepek (hiányos, alulfejlett, túlfejlett, konfliktusos) fejlesztése történik a progresszív ( jól működő) szerepek segítségével. A harcban (agon) résztvevő élharcos (protagonista)  és segédénjei, a többi harcos (antagonista) számára a fontos, hogy egy adott élethelyzetre visszanyerjék spontaneitásukat és kreativitásukat, azaz a dráma színpadán rámelegedjenek  arra, hogy életük egy helyzetében hatékonyan közreműködjenek. 

Leutz említést tesz a szerepfolyamatok és a pszichodráma fő technikáinak párhuzamáról, s részletesen tárgyalja a tele, az empátia, az identifikáció és az imitáció fogalmait. Megemlíti továbbá a szerepfejlődés anomáliáinak pszichopatológiai szindrómáit, és kísérletet tesz bizonyos szerepzavarok szerepfejlődési rendellenességekre való visszavezetésére, különös tekintettel a fejlődés un progresszív ugrásaira. Heigl nyomán Zeintlinger kérdésként veti föl a pszichodrámában résztvevő személyiségjegyeinek és a dráma technikai vonatkozásainak összefüggését. Mindebből számomra az következik, hogy a pszichodráma elméleti kutatásában felmerült az igény a játék menetének és a technikák használatának a résztvevők - e dolgozatban tárgyaltan: a protagonista - személyiségjegyeinek megfelelő alkalmazására. Erre teszek kísérletet Riemann személyiségelméletének segítségével. 

Riemann kozmikus analógia mintájára, azt állítja, négy alapvető követelménynek kell megfelelnünk, ezzel kapcsolatban négyféle félelmünket s így négy személyiségtípust különböztet meg.

A négy alapvető követelmény amelynek meg kell felelnünk

A követelménnyel kapcsolatos alapvető félelmeink

A követelmény feltűnő hiánya eredményezte személyiségtípusok

  1. Individuum, azaz személyiség kell hogy legyünk, egyszeri megismételhetetlen
Félelem az odaadástól, a feloldódástól, mint énem elveszitésétől, a függő viszonytól skizoid (antinómia: individuáció)
     2. Képesnek kell lennünk a bizalmas nyitásra, ki  kell fejlesztenünk a 
kapcsolatteremtő  képességet a világ, az élet, az emberek felé. 
Cserekapcsolatot  kell létesítenünk a nem-énnel, a külvilággal.
Félelem az önmagammá levéstől, mint védtelenségtől  és  elszigetelődéstől depresszív (antinómia: kollektiváció)
     3. Tartósságra kell törekednünk (értékóvás) a változó világbanFélelem a változástól, mint múlandóságtól, bizonytalanságtólkényszeres (antinómia: tartósság)
     4. Képesnek kell lennünk a változásra, a megszokott, kényelmes hagyományos feladására,   a  megújulásraFélelem a szükségszerűségtől,  a végérvényességtől, a szabadság elveszítésétőlhiszteroid (antinómia:  változás)

Riemann elmélete szerint e személyiségtípusok nem feltétlenül "tisztán" jelentkeznek, (ahogy félelmeink sem), de lehet domináns egy elem. Egy személyiségtípuson belül az adottságait jól használó, sikeres, kiegyensúlyozott személyiségtől a patológiásig terjedhet a skála - a megnevezés ne legyen tehát megtévesztő, a depresszív személyiség nem depressziós, és más személyiségtípus is lehet az, noha a pszichózisok és neurózisok azért valamennyire jellemzőek a személyiségtípusokra. (De nyilván sok egyébtől is függnek.) Riemann tárgyalja az egyes személyiségtípusokat a kapcsolatok, a szerelem, az agresszió, a gyermekkori háttér, a transzcendenciához való viszony, az életkori sajátosságok és a patológiák vonatkozásában többek közt. Miután részletesen vizsgálja a koragyermekkor szerepét az egyes típusok kialakulása során, ez hasznossá teszi minden olyan terápia számára, amely számol ezzel. 

Jelen írásban a protagonista vezetésének módját, lépéseit és sajátosságait vizsgálom. Nyilvánvaló, hogy minden protagonistavezetés egyedi, függhet többek között a szituációtól, a vezetőtől és a protagonista személyiségétől. Az ezzel kapcsolatos meglátás függhet továbbá attól, mit gondolunk minderről, a vezetésről és annak optimalitásáról, amikor vizsgáljuk e kérdést. Ha tehát a protagonista játék vezetésének gyakorlatát vizsgálom, akkor a sok egyedi, konkrét eset kapcsán lehetne utat keresni az elmélethez, ehhez megállapítani, mi közös, bizonyos általánosításokat, csoportosításokat lehetne létrehozni ennek nyomán. E csoportosítások egy része a protagonista személyiségét érinthetné - hiszen a  protagonista személyiségének sajátosságai egy részét képezik e tényezőhalmaznak, s e sajátosságok különböző célú és elvű csoportosításai a személyiségelméletek. Így tehát amikor az optimális vezetői lépéseket kutatjuk, akkor a protagonista személyiségének vonatkozásában hasznát vehetjük személyiségjegyei csoportosításának - egy személyiségelméletnek.

Arra nézve, hogy melyik személyiségelméletet használjuk segítségül, amolyan mankónak a tárgyalást segítendő, nem gondolom, hogy tudok hiteles választ. Csak annyit állítok - s ezt később gyakorlati példákkal is igazolni remélem - hogy ez elmélet alkalmazásának van haszna, s nem állítom, hogy más ne volna hasznos, vagy ez idea optimális volna. Mint alább látható - ez az elmélet lehetővé teszi a protagonista vezetés lépéseinek vizsgálatát a protagonista személyiségének függvényében. 

A pszichodráma tehát hasznát veheti e személyiségelméletnek a félelemre adott koragyermekkorban tanult válasz forrásainak felelevenítése során, egyrészt mert e kulcsjelenetek dramatikusan megjeleníthetők, másrészt pedig, mert Riemann éppen a félelem, a szorongás mentén való csoportosítása korrelál a szerepfejlődés elakadásaival - az új helyzetre adott válasz minősége folytán. 

Fontos megjegyeznem az öröklés jelentőségét, egy egy személyiségtípust nem feltétlenül a nevelés, a gyermekkor, az átélt traumák alakítanak csupán - de erősíthetik egy egy típus jellemző jegyeinek kialakulását.

Megjegyzendő még, hogy amikor a személyiségtípusok elméletét segítségként használom, nem gondolok valamiféle kategorizálásra, hiszen nem ilyen vagy olyan típusú emberek, hanem e típusoknak megfelelő viselkedések egy személy esetében vegyesen jelentkező jegyei figyelhetők meg. Az alábbiakban, mindenhol ahol a tárgyalhatóság érdekében típusokról írok, az ezzel a megszorítással együtt értendő.

A különböző típusú emberek - protagonisták és vezetők - találkozásainak példái gyanánt jelen dolgozatban nem csak saját, hanem kollegáim jelenlétemben történt esetei is szerepelnek, aminek oka esetismertetési szándékom sokrétűsége. A példaesetek többsége mégis saját vezetésem, mind ezek, mind a többi példa leírásánál törekedtem - az adott eset tanulságait nem befolyásoló módon - a szereplők anonimitásának megőrzésére, felismerhetőségük megakadályozására. 

Az alábbiakban a protagonista játék általam feltételezett fázisain keresztül tárgyalom a játék vezetésének sajátosságait a Riemann féle személyiségtípusok segítségével. 

   A pszichodrámában Moreno és követői három fázisát különböztetik meg a játéknak. Alább  én is e felosztás szerint tárgyalom a különböző személyiségtípusú protagonisták vezetését, ám látható lesz, hogy sem a fázisok határai, sem a sorrend nem határozható meg teoretikus pontossággal.

A folytatáshoz lépj be.
Ez az oldal sütiket használ.