Olvasási idő: 8’
Németországban, Kassel városa fölött áll egy Herkules szobor. Egy dupla lépcsősoron lehet megközelíteni, több nagyon szépen kialakított teraszon keresztül. Vallási értelemben szinte a passiómenethez hasonlító szakaszok vezetnek a szoborig. Ha föntről valaki végignéz ezen a lépcsősoron lefelé Kassel városára, megélheti a nagyságot, a monumentalitást, a birodalmat.

 Amikor ezt láttam, arra gondoltam, milyen fantasztikus, ha a német gyerek följön ide, ezt érzi. Közben pedig a magyar gyereknek sincs kevesebb, ami miatt ugyanilyen büszke lehet, csak mi nem annyira csináljuk meg ezeket. Az, hogy a nemzeti büszkeségünket emeljük, hogy a magyar gyerek is büszke legyen a magyarságára helyes cél, amit jól kéne megvalósítani.

Annak idején, 2007 környékén Magyarországon mindenki motorversenyt nézett, mert a Talmácsi Gábor gyorsaságimotor-versenyző világbajnok lett. Akkor az nagyon kellett nekünk, akkortájt néztünk teniszt is Szávay Ágnes miatt, de sok ilyen példát lehetne felhozni. Mindig van valaki, akire büszkék lehetünk, és roppant mód nézzük. Most éppen Szoboszlai Dominik, aki huszonhárom éves focistaként emblémával vált a Liverpoolban, egy Premier League-ben szereplő focicsapatban. 

Napjainkban minden fociszerető magyar ember nézi a Liverpool meccseit, drukkol nekik, és kétségbeesik, ha kikap. Szoboszlai mentén elköteleződünk, érzelmileg odatartozunk, visszasugárzik ránk. Közben meg borzasztó kiszolgáltatottá is tesz minket, mert hát mi nem tehetünk arról, hogyan szerepel a Liverpool, de érdekeltté váltunk benne. Ha pszichológiai szempontból nézzük, sok embert foglalkoztat ma Magyarországon a Liverpool. Tudjuk, ki Jürgen Klopp, megszerettük, mert ő a mi Szoboszlaink edzője. Kicsit haragszunk rá, hogy otthagyja a csapatot, ha belegondolunk, hogy a Liverpool milyen sokáig a Premier League bajnoki esélyese volt, az utolsó néhány meccsét meg bebukta. Érdekes módon a nemzetközi ligában is veszített, otthonában az Anfieldben, ami kuriózum. Aztán elveszített egy másik meccset, és elveszett a bajnokság is. Úgy tűnik, az egyszerű lélektani tényezők nemcsak a magyar, hanem más profi csapatokat is befolyásolják.  

Az, hogy egy ilyen meghatározó vezéredző januárban bejelenti a szezon végi távozását, a játékosokra bizony hatással van. Nem illik erről nyilatkozni és nem publikus, mi zajlik a háttérben és az öltözőben, de sejthető, hogy többen haragszanak Kloppra, vagy csalódottak, amiért elmegy. Több fiatal focistának nemcsak a Liverpool meze, hanem Klopp személye is referencia volt. Egy olyan edző, akitől akarnak tanulni, tudnak mellette lenni, felemelő, hogy ő foglalkozik velük. Ezért már a távozásának híre is megrengette ezt a jó és erős csapatot. Úgy játszottak a Manchester Cityvel, hogy elképesztő mennyiségben birtokolták a labdát, 17:1 volt a helyzetek aránya az első félidőben, ami döbbenetes szám, és ezzel együtt hoztak ki döntetlent. Akkor azt mondtuk, van ilyen. De közben látjuk, hogy egy fantasztikusan jól szervezett csapat egy fölborult pálya mentén sem tudott győzni, hanem döntetlent tudott csak kiharcolni. Ráadásul egy kis utóerőfeszítéssel, mert fura módon egy gyengébb csapattól képes lett volna kikapni, mint ahogy később a Bristoltól ki is kapott. Mikor magyar csapatoknál elemezzük az ilyesmit, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a magasabb szinten lévő csapatok már túl vannak ezen.

A Klopp-féle stratégia nagyon erőssé tette a Liverpoolt. Amikor ebben a szezonban sérüléshullámok közepette úgy kapott ki az Arsenaltól, hogy egy csomó ember hiányzott, érthető volt. De ha teljes létszámban, vagy csak a hadra fogható embereinek a fele játszik, akkor már olyan erős csapat, amelyik bizony a ManCityvel és az Arsenallal pariban van, így joggal remélték Liverpoolban és Magyarországon is, hogy a Pool megnyeri a bajnokságot, s Jürgen Klopp ilyen extrán búcsúzik majd. Nem így lett. 

Klopp bejelentése jelentősen befolyásolta a játékosok hangulatát, hozzáállását, motivációját, akár megkésett módon is. A Liverpool rendesen hajtott, ezért részben várható volt, hogy nem tud végig jól teljesíteni, de egy nagyon jó összetételű, egymásra számító fiatal srácokból álló csapat. Nehéz a mesteredzőnek egy ilyen csúcscsapatot összetartani, akik bizony az egyéni karrierjükön is dolgoznak. Egyszerre biztatni, hogy tegyenek meg mindent a saját érdekükben, hozzák ki magukból a maximumot, és ezzel ellentmondóan elérni, hogy az egymással versenyben lévő focisták összejátsszanak, együtt legyenek, egymást segítsék. Konkrét helyzetben ne mindig rálője a labdát valaki, hanem passzolja le, ha az a csapat érdeke. Folyamatosan tűzben tartani őket úgy, hogy ne az egyénieskedés győzzön, miközben persze vannak egyéni célok és sztárság a fociban. Ez nehéz feladat, és Klopp nagyon jól csinálta. Látszott az eredményeken, hogy zseniálisan összerakott egy csapatot, jól játszatta, és ez a zseniális csapat most válságban van. Nem jelentem ki, hogy ennek csak és kizárólag mentális okai vannak. Elfáradhattak, vannak átmeneti holtpontok mindenhol, de a lélektani tényezőnek jelentős szerepe van, ahogy az edző magával vivő sodró erejének, jövőlátásának, előremutatásának is.

Amikor hagyományosan egy munkahelyen a munkavállalók motivációit vizsgáljuk, akkor Herzberg modellje mentén megkülönböztetjük a higiéniai és a motivációs faktorokat. Frederick Herzberg amerikai pszichológus alkotta meg a munkavállalói elégedettségre vonatkozó kétfaktoros elméletet, amely a higiéniai és a motivációs tényezők közötti különbséget emeli ki. A higiéniai tényezők olyan alapvető követelmények, mint a bérezés, juttatások, munkakörülmények vagy vállalatpolitika. Hiányosságuk elégedetlenséghez vezet, de önmagukban nem fejtenek ki pozitív hatást a motivációra. A motivációs faktorok ellenben közvetlenül befolyásolják a munkavállalók teljesítményét és elégedettségét. Ilyenek például az elismerés, a munka jellege, a felelősség, vagy az előrelépési lehetőségek. Herzberg modelljében tehát nem a pénzé a döntő szerep, hanem a nehezebben megfogható dolgoké, például a jövőkép, az előrelátás vagy a karrierterv. Ilyen szempontból a Liverpool játékosai kaptak egy pofont egy nagyon fontos motivátor faktorban.

 

Szoboszlainak, mint új embernek, fontos volt, hogyan tud beilleszkedni, hogyan adja el magát egy olyan csapatban, ahol sok ász van, akik versenyeznek egymással. Szoboszlai Dominik láthatóan megtalálta a hangot a többiekkel, és az első néhány hónapban annyira jól teljesített, hogy hamar közönségkedvenc lett. Jól szolgálta a csapatot és az ő karrierjét is jól szolgálta a csapat. Lehetett számítani rá, hogy ez hosszú távon nem marad így. Egyrészt kifáradt, elkezdett gyengébben teljesíteni, lesérült. Ez normális, életszerű, hogy így történik. Másrészt a dinamikai egymásra hatások Dominikot is nehéz helyzetbe hozták, hiszen az egy csoportdinamikai válság, amiben a Liverpool van. Az, hogy ebből hogyan jön ki, befolyásolni fogja a sikerét. Ez egy lélektani meccs. Nem a focisták vagy az edző szakmai tudásán, hanem a saját és a riválisok pszichológiai felkészültségén és alkalmazkodó képességén múlik. Mennyire képes ez a nagyon bonyolult, mentális egymásra hatás halmaz a csapat, a csapatot alkotó egyének, az edző és a közönség együttműködésében pozitív eredményeket kihozni. 

Hát majd meglátjuk, az új edző, Arne Slot és a csapat mire lesz képes együtt, és persze magyarként izgatottan drukkolunk annak, hogy Szoboszlai Dominiknek ez jól jöjjön ki. Biztos, hogy idő kell hozzá. Nemcsak a foci, az edzések, a tartalmi munka miatt, hanem azért, mert ez egy csoportdinamikai folyamat is lesz, hogyan találnak egymásra az edző, a játékosok, s végül a „csapat”. 

Ez az oldal sütiket használ.