Asszertivítás a családban
Olvasási idő: 6’ Vezetők képzése, vezetői tréningek tartása esetén gyakran élek családi példákkal – ezt mindenki érti, és a szülő-gyerek kapcsolat gyakran jó modell a főnök-beosztott felállás érzékeltetésére is. Asszertív viselkedés a családban
Vezetők képzése, vezetői tréningek tartása esetén gyakran élek családi példákkal – ezt mindenki érti, és a szülő-gyerek kapcsolat gyakran jó modell a főnök-beosztott felállás érzékeltetésére is.
I.
Az asszertívitás egyfelől olyan konfliktuskezelési stratégia, amely lemond az agresszióról, és nem is enged neki, azaz elkerüljük a másik legyőzését is, és a vereséget is. Az asszertívitás tehát, mint az önérvényesítés és együttműködés egyidejű megvalósítása, azaz helyzetnek megfelelő optimalizálása, olyan stratégia, ami meghaladja a helyzetből a felek számára logikusan következő lehetőségek körét. Nem kettejük megoldása között van (ez lenne a kompromisszum, amit csak az e kérdésben járatlan és képzetlen emberek tartanak jó megoldásnak), hanem mintegy a két fél megoldása „felett”, azaz az asszertív viselkedés megtalálásához a helyzetből ki kell lépni, tudni kell azt kívülről látni, ahogy mondani szoktuk – dimenzióváltásra van szükség. Gyakran beleragadunk egy érzelmi helyzetbe vagy a helyzet egyfajta értelmezésébe – ilyenkor az addig vélt határok átlépése (azaz a kreativitás) segít megtalálni az asszertív megoldást.
Doma úgy 4.5 éves lehetett, este kijött a konyhába, ahol édesanyja tett-vett. Zsófia, a nővére, 6 éves lévén királykisasszony rajzolós korszakában volt éppen – a konyhaasztalnál ülve királykisasszonyokat rajzolgatott. – Kakaót akarok – mondta Doma, kissé tömören, kicsit nyűgös-követeledzőn édesanyjának. – Kakaót? – nézett fel édesanyja, a pult törlése közben – nincs már tej Doma, nem tudok kakaót csinálni. – Kakaót akarok - ismételte meg Doma. – De Doma, nincs tej, nem tudok kakaót csinálni - (ez már kicsit türelmetlenebb…) – Kakaót akarok! – (makacs gyerek és kitartó) – Nincs kakaó, nem érted!? – (ez bizony már ingerült) – Kakaót akarok!! (a szükséglet erőteljes kifejezéseként) – Doma, nem érted, nincs tej, nem tudok kakaót csinálni, elég ebből!!! – Kakaót, kakaót akarok, kakaót, kakaót akarok…!!! – kántálva, kiabálva már, - Nincs kakaó, nem érted!!! - s mint a felfelé kúszó spirál, emelkedett a hangulat a kölcsönös kiabálásig, egyre vadabbul.
A folytatáshoz lépj be.
Asszertív viselkedés a családban
Vezetők képzése, vezetői tréningek tartása esetén gyakran élek családi példákkal – ezt mindenki érti, és a szülő-gyerek kapcsolat gyakran jó modell a főnök-beosztott felállás érzékeltetésére is.
I.
Az asszertívitás egyfelől olyan konfliktuskezelési stratégia, amely lemond az agresszióról, és nem is enged neki, azaz elkerüljük a másik legyőzését is, és a vereséget is. Az asszertívitás tehát, mint az önérvényesítés és együttműködés egyidejű megvalósítása, azaz helyzetnek megfelelő optimalizálása, olyan stratégia, ami meghaladja a helyzetből a felek számára logikusan következő lehetőségek körét. Nem kettejük megoldása között van (ez lenne a kompromisszum, amit csak az e kérdésben járatlan és képzetlen emberek tartanak jó megoldásnak), hanem mintegy a két fél megoldása „felett”, azaz az asszertív viselkedés megtalálásához a helyzetből ki kell lépni, tudni kell azt kívülről látni, ahogy mondani szoktuk – dimenzióváltásra van szükség. Gyakran beleragadunk egy érzelmi helyzetbe vagy a helyzet egyfajta értelmezésébe – ilyenkor az addig vélt határok átlépése (azaz a kreativitás) segít megtalálni az asszertív megoldást.
Doma úgy 4.5 éves lehetett, este kijött a konyhába, ahol édesanyja tett-vett. Zsófia, a nővére, 6 éves lévén királykisasszony rajzolós korszakában volt éppen – a konyhaasztalnál ülve királykisasszonyokat rajzolgatott. – Kakaót akarok – mondta Doma, kissé tömören, kicsit nyűgös-követeledzőn édesanyjának. – Kakaót? – nézett fel édesanyja, a pult törlése közben – nincs már tej Doma, nem tudok kakaót csinálni. – Kakaót akarok - ismételte meg Doma. – De Doma, nincs tej, nem tudok kakaót csinálni - (ez már kicsit türelmetlenebb…) – Kakaót akarok! – (makacs gyerek és kitartó) – Nincs kakaó, nem érted!? – (ez bizony már ingerült) – Kakaót akarok!! (a szükséglet erőteljes kifejezéseként) – Doma, nem érted, nincs tej, nem tudok kakaót csinálni, elég ebből!!! – Kakaót, kakaót akarok, kakaót, kakaót akarok…!!! – kántálva, kiabálva már, - Nincs kakaó, nem érted!!! - s mint a felfelé kúszó spirál, emelkedett a hangulat a kölcsönös kiabálásig, egyre vadabbul.